Egy �tlagos m�rciusi nap volt. Bella kedvenc k�nyv�t olvasta, 
�n pedig filmet n�ztem. Eg�sz norm�lis napnak t�nt a mai. 
Nagyon kev�s h�v�st kellett fogadnunk �s most kiv�telesen nem a b�torok 
menek�l�si akci�ival zaklattak minket. V�gre laz�thattunk! M�r �pp itt volt az ideje neki!
Egyszer csak megcs�rrent a v�llalati telefonunk, amelyen 
kereszt�l a betegeinkkel tudtunk kommunik�lni(m�r ha azokat a besz�lget�seket a kommunik�ci� k�z� lehetne sorolni).
- Bells, most te j�ssz! - mosolyogtam r� g�nyosan.

- Tudom nagyon j�l - v�laszolta inger�lten, majd egy hirtelen mozdulattal becsukta a k�nyv�t - Viszont a k�vetkez� a ti�d!

- Hogyne! Csak menj, mert a v�g�n a mi hib�nkb�l kifoly�lag fog brekegni a manus papag�ja. Gondolom, ezt te sem szeretn�d!

- Ha-ha! Nagyon vicces, mondhatom. - A mondat v�g�re Bella felpattant a kanap�r�l, majd visszahelyezte a k�nyv�t az eredeti hely�re �s v�g�l odas�t�lt a telefonhoz.

- Hall�! Bella �s Jadwice telefon-pszichi�tria v�llalata! Itt Bella besz�l. Miben seg�thetek?

- J� napot k�v�nok! - sz�lt bele a telefonba egy �reges f�rfi hang - K�rem, seg�tsen nekem! Egy nagyon f�lelmetes helyzetbe ker�ltem!

- Nyugodjon meg, k�rem! - nyugtatta meg bar�tn�m az ijeds�gt�l felizgatott hangot - Mes�lje el, hogy mi t�rt�nt!

- Tudja, kisasszony... a levesem...

- A levese? Tal�n valaki belek�p�tt? - k�rdezett r� g�nyosan Bell.

- Oh, b�rcsak annyi lenne az eg�sz! - s�hajtott fel a r�m�lt f�rfi.

- Sz�val, nem k�ptek bele... De h�t akkor mi t�rt�nt?

- Nem fogja elhinni, de fut a levesem! M�ghozz� l�bosostul!

- Nah�t, ez sz�rny�! - riadt fel a sz�kes�g, mik�zben pr�b�lta visszafogni a bel�le kit�r� nevet�st - �s mondja csak, hova fut?

- Azt nem tudom. De most akar felsz�llni a negyvenes buszra. Most mi t�v� legyek? Fussak ut�na? - k�rdezte k�ts�gbeesetten az id�s f�rfi.

- Uram, nyugodjon meg! Biztosan csak kilom�ter hi�nya van a leves�nek. De van egy remek megold�s az �n sportlevese sz�m�ra: egyszer�en csak z�rja le a t�zhelyt �s akkor nem fog kifutni a leves. - tan�csolta neki Bella.

- Nah�t! Erre nem is gondoltam. K�sz�n�m sz�pen a j�s�g�t kisasszony! Viszhall! 

- Viszhall! - majd ezzel lerakta a telefont �s odas�t�lt a k�nyvespolchoz, ahonnan ism�telten el�vette a nemr�g olvasott k�nyv�t, majd vissza�lt a hely�re.

- Ki volt az? - kezdtem el a faggat�dz�somat t�relmetlen�l - �s mi miatt telefon�lt?

- Egy szenilis �regember volt �s az�rt h�vott, mert fut a levese. - v�laszolta a kiss� kiidegelt sz�kes�g.

- Ejha! Az nem semmi. Egyesek kaj�ja benevezhetne a maratonra! - po�nkodtam - Elv�gre, nem mindennapi l�tv�ny egy rohan� l�bos!

- G�nyol�dj csak! A k�vetkez� �gyis a ti�d!

- Igen, tudom. De nem felejtett�l el valamit?

- M�gis mit felejtettem volna el? - k�rdezett vissza Bella.

- Az el�bb m�g a kezedben volt a k�nyved. Nem akartad v�letlen�l az olvas�s�t folytatni?

- Ja, de! - �t�tt a fej�re egyet, majd fel�llt �s idehozta a k�nyvet.

Ism�t csend �s nyugalom. Mindketten a most v�gzett tev�kenys�geinkkel foglalatoskodtunk: Bella olvasott, �n pedig tov�bbra is Tv-t n�ztem.
F�l �ra m�lva a telefon hangos cs�rg�se megt�rte a nyugalmunkat.

- Most te j�ssz! - figyelmeztetett Bella.

- Tudom, tudom. - b�logattam, majd kikapcsoltam a telev�zi�t, felt�p�szkodtam a k�nyelmes �l�helyemr�l �s elindultam a telefon fel�, hogy a h�n szeretett betegeimen tudjak seg�teni.

- Hall�! Itt Jadwice besz�l. Miben seg�thetek? - sz�ltam bele a kagyl�ba.

- J� napot! Watari vagyok. Egy hatalmas sz�vess�get szeretn�k magukt�l k�rni! 

- Watari? Az a Watari, aki Jap�nban valami Kira �gy ut�n nyomozott? - elm�lkedtem magamban. - �s mi lenne az? - tettem fel a k�rd�st.

- Azt szeretn�m k�rni, hogy ha lehet k�lt�zzenek az Ice Tee Streetre, ahol a Kir�s csapat lakik.

- Hogy hov�, k�rem? Azt hiszem rosszul hallottam! - lep�dtem meg az utca nev�n. Azt hittem hirtelen, hogy hallucin�lok, de r�vid id�m bel�l kider�lt, hogy a f�rfi j�l mondta a helys�g nevet.

- Az Ice Tee Street. Tudja hol van?

- Sajn�latos m�don m�g nem hallottam err�l az utc�r�l.

- Az nem gond. A l�nyeg: benne vannak?

- ���... fogalmam sincs. El�bb ink�bb mondja el, hogy mi folyik ott, ami�rt minket kell odah�vni seg�ts�g�l!

- A Kira �gy ut�n n�h�nyan �sszeroppantak idegileg. -panaszkodott Watari.

- Ismertetn� velem a betegek mostani szok�sait?

- Nos, tudja van az a nyomoz�, L, aki emos lett. Eddig soha nem viselkedett �gy, most meg... nem is ismerek r�. Akkor ott van Light, ismertebb nev�n Kira, akinek m�r nincs meg a hal�llist�ja. � �lland�an egy Twilight-os f�zetet szorongat a kez�ben. �s B.B., aki hippiv� v�lt. � el�g� zavaros szem�lyis�gg� alakult �t, f�leg akkor amikor este neki�ll mindenf�le term�szetv�d� dalt �nekelni.

- �rtem. Ez el�g k�l�n�s. - gondolkoztam el hirtelen a telefonba.

- Akkor v�llalja? - tette fel a k�rd�st bizakodva az agg�d� Watari.

- Na j�! Benne vagyunk. - egyeztem bele - Na �s mikor k�ne odamenn�nk?

- Lehet�leg m�g ma.

- Ma? - lep�dtem meg.

- Igen, ma. - ism�telte el m�g egyszer az �sz.

- J�, �s meddig kell maradnunk?

- Am�g ki nem tudj�k �ket gy�gy�tani ebb�l a k�l�n�s elmebajb�l. - v�laszolta, majd ezzel le is tette a telefont.

- Na, mi volt? - k�v�ncsiskodott a k�nyvet tanulm�nyoz� Bella.

- Rossz h�rek. - kezdtem bele - Egy �pelm�j� hapek felh�vott, hogy k�lt�zz�nk oda az Ice Tee Streetre, hogy kezelj�k az anno Kira �ggyel foglalkoz� csapatot, ugyanis megbolondultak.

- Hogy mi? �s hova? - akadt meg a l�legzete Is�nak.

- J�l hallottad. - er�s�tettem meg az el�bb elmondott sz�vegemet.

- De ilyen hely nincs is! - vitatkozott Bella - �tvertek t�ged!

- Lehets�ges. De mindj�rt megn�zem az interneten, hogy t�nyleg val�s hely-e ez az utca.

- Ahogy gondolod. - felelte Bells, majd legyintett egyet.

Le�ltem a g�pem el�, bekapcsoltam a netet, majd az egyik legmegb�zhat�bb keres�n kezdtem el kutatni afel�l az utca fel�l. Egy darabig semmit sem tal�ltam. Viszont t�z perc m�lva kiadta t�rk�pen az Ice Tee Streetet.
- Bella! Gyere gyorsan! Megtal�ltam! - kiab�ltam bar�tn�mnek. A l�tv�ny megd�bbent� volt a sz�momra: t�nyleg egy val�s helysz�n ez az utca.

- N�zd itt van! - mutattam meg diadalmasan a tal�latomat.

- Ez hihetetlen! - k�pedt el a m�g�ttem s�padoz� l�ny - Sz�val, akkor t�nyleg igazat besz�lt az az ember a telefonban.

- Nagyon �gy n�zz ki! Figy�, akkor �n most megyek �s h�vok egy taxit. - aj�nlottam fel, de valaki megel�z�tt engem, ugyanis kintr�l egy kocsi dud�j�nak a hangj�t v�ltem meghallani.

- �rdekes... csaknem az a Watari h�vott volna nek�nk egy furgont? - t�prengtem magamban.

Gyorsan kirohantunk Bell�val az utc�ra, hogy megn�zz�k, hogy val�ban nek�nk dud�l-e az a kocsi. Hamar meggy�z�dt�nk arr�l, hogy a feltett k�rd�s�nkre a v�lasz igen. Mindketten meredten b�multunk a taxira, hiszen el�g nagy meglepet�st okozott nek�nk ez a Watari.

- Nem akarnak besz�llni? - �v�lt�tt ki t�relmetlen�l az aut�b�l a sof�r.

- De... igen. - v�laszoltam, mik�zben a mondat fel�n�l megakadtam.

K�zelebb ment�nk a taxihoz, majd kinyitottuk az ajt�t �s besz�lltunk. Bell�nak �s nekem furcsa �rz�s�nk t�madt, amikor be�lt�nk a j�rg�nyba. Mindkett�nk�n ugyanaz a k�ts�g suhant �t: vajon mi van ha ez az eg�sz egy f�lre�rt�s �s csak egy hecc-h�v�s volt? Mi van, ha ez egy csapda? Majd hirtelen a sof�r�nk h�tra fordult hozz�nk �s sz�lt n�h�ny megnyugtat� sz�t az �rdek�nkben:
- H�lgyeim, ne agg�djanak! Watari val�ban igazat besz�lt, amikor felh�vta �n�ket. T�nyleg elkel abban a h�zban a seg�ts�g�k. 
Majd ezzel el is hagytuk otthonunkat, hogy teljes�ts�k eddigi legnehezebb k�ldet�s�nket: gy�gy�tsunk meg olyanokat, akik nemr�giben norm�lis embereknek sz�m�tottak.