.::. 3.fejezet .::.
.::. K�l�n�s �rz�s .::.

A v�rszomjas este ut�n megk�nnyebb�lve keltem fel a gyeng�lked�ben. M�g soha �letemben nem �r�ltem ennyire annak, hogy az orvosiban lehettem. Simon �s Lance ott �ltek a kanap�n arra v�rva, hogy fel�bredjek. Mindketten csendben voltak.
- Mi... hogy... ker�ltem �n ide? - ny�sz�r�gtem m�g mindig f�lelemmel telve.
- Lance hozott ide - motyogta Simon, majd egy hatalmasat s�hajtott. Bizony�ra �lmos volt, hiszen a tegnap t�rt�ntek ut�n engem is meg kellett gy�gy�tania. S�t, ahogy �rzem a hasamon �s a h�tamon szerzett sebeimet is �sszevarrta.
- Mi az, sz�vi? Hogy vagy? - g�nyold�dott szok�sa szerint Lance.
- Nem vagyok sz�vi! - v�gtam vissza d�h�sen. Elv�gre, nem j�runk �s nem is �rz�nk egym�s ir�nt semmit... Vagyis... �n �rzek, de akkor is! Ne bec�zgessen �gy!

Miut�n nagy nehezen kit�p�szkodtam az �gyb�l az �lmosk�s doki is egyb�l felpattant a hely�r�l. Hihetetlen�l sz�r�s volt a tekintete. Ha most �lni tudott volna a szem�vel �n m�r halott voln�k. Az egyszer biztos.
- Mi a fen�t kerest�l te kint olyankor? - bomb�zott le a szok�sos k�rd�seivel.
- ���... tudod... �n csak... s�t�ltam - magyar�ztam, majd gyorsan lehajtottam a fejem.
- De minek? Chester vil�gosan megmondta, hogy ne m�szk�ljunk k�s�n az erd�ben! Mi�rt nem fogadt�l sz�t? Ha most ez a f�lesz� nem hallott volna meg, akkor mostanra m�r nem �ln�l!
- H�! Nem vagyok f�lesz�! - h�borodott fel Lance.
- Fogd be! Ha j�l tudom, m�g mindig s�nt�tasz! Nem lett volna szabad lemenned! - morogta Simon, majd a szeme el� rakta a kez�t egy pillanatra - Aliyah, soha t�bb� ne csin�lj ilyet! M�r nem olyan ez a hely, mint r�gen. M�r csak nappal biztons�gos. Ne m�szk�lj a s�t�tben egyed�l!
- Nyugi, nem fogok - nyugtattam meg az inger�lt dokit - Tanultam az esetb�l.
- Ennek �r�l�k - f�jta ki a leveg�t Simon - De ha most nem b�nod lemegyek �s alszom. M�r n�h�ny napja k�ptelen vagyok pihenni. Egyre t�bb t�mad�s �r minket, �gy a mel� is t�bb.
- Menj csak! Addig tal�n nem fognak megt�madni - mondtam, de ezt a feh�r haj� orvos m�r szinte meg sem hallotta. Egyb�l lement a f�ldszintre �s elaludt a legels� sz�ken.

- Huh, ez most egy kicsit kem�ny volt Simont�l - h�kkent meg Lance, majd mosolyra csalta a sz�j�t.
- Az biztos - v�laszoltam led�bbenve - Sime nem szokott �gy viselkedni.
- H�t nem. De, cica mi�rt nem fogadt�l sz�t nekem? Direkt figyelmeztettelek, hogy l�gy �vatos! Mi�rt veszel minden f�lt�semet semmibe?
- �n... nem... - s�t�ttem le a szemem - Csak gondolkozni akartam. �s ilyenkor mindig s�t�lok.
- M�skor biztons�gosabb helyen tedd! - oktatott ki Lance. Elv�gre, igaza volt. � t�nyleg megmondta, hogy vigy�zzak, de �n ezt figyelmen k�v�l hagytam. Tegnap �ssze voltam zavarodva. Nem voltam biztos semmiben. F�leg, amikor szok�sa szerint elkezdte ezeket a h�lye dum�it, hogy � �s �n... Ilyenkor csak r� tudok gondolni. Semmi m�sra nem. Ut�lom, de m�gis szeretem. Rettenetesek ezek az �rz�sek. Ha tudn�m, hogy � mit akar k�nnyebb lenne.

Egyszer csak, Lance fel�llt �s elindult fel�m, majd szorosan �t�lelt. Annak ellen�re, hogy szor�tott l�ttam rajta, hogy a lehet� legf�lt�bben �s �rzelemteljesen b�jt hozz�m.
- Mit... mit csin�lsz, te idi�ta? - �v�lt�ztem vele, de k�zben valahogy m�gis �lveztem a dolgot.
- Aliyah! - sz�l�tgatott suttogva, majd egyre jobban hozz�msimult.
- Neked meg mi bajod van? Eressz m�r el! - tiltakoztam. Pr�b�ltam ell�kni magamt�l, de valahogy nem siker�lt. Ahogy �lelt egyre csak olyan �rz�sek keletkeztek bennem, mintha szerelmes lenn�k. �s ez az �rz�s megb�n�tott.
- Aliyah! K�rlek, ne l�kj el! Ne ellenkezz! Sz�ks�gem van r�d! - motyogta k�ts�gbeesettem, mintha �ppen ebben a pillanatban szak�tan�nk. J� volt, hogy �gy �lelgetett, de egyben f�lelmetes is volt. Soha �letemben nem sz�m�tottam arra, hogy egyszer ennyire �rzelmesen fogunk �lelkezni.
- Lance... K�sz, hogy megmentett�l! - h�l�kodtam neki, majd elkezdett nevetni.
- Nem halt�l volna meg akkor sem, ha nem megyek le �rted.
- Hogyhogy? - �rtetlenkedtem, mik�zben v�gigsimogattuk egym�s test�t.
- Van benn�nk valami, ami miatt nem tudnak meg�lni minket.
- De mi az?
- Nem tudom. Csak hallottam, amikor mondt�k.

- �n ezt nem �rtem - csov�ltam a fejem - Mi lehet benn�nk? �s hogyhogy csak kett�nkben?
- Fogalmam sincs - suttogta, majd r�tette a kez�t a derekamra - De val�sz�n�, hogy ez�rt van k�z�tt�nk ez a nagy vonzalom. Mindkett�nkben ugyanaz a k�l�nlegess�g van.
Vonzalom? Hogy �rti ezt? Sz�val, akkor � is �rzi ezt a k�l�n�s vibr�l�st kett�nk k�z�tt? Vagy tal�n csak kihaszn�lja a pillanatot, hogy kiszedjen bel�lem valami hasznos dolgot? Vajon mi�rt csak most mond ilyeneket?
- Aliyah... Mi ketten fogunk maradni az utols�k. Csak egym�sra sz�m�thatunk. Azzal, hogy t�ged majdnem meg�ltek, kezdet�t veszi a nagy gyilkol�sz�s. Mindenki meg fog halni k�r�l�tt�nk. Tal�n m�g �n is.
- De az el�bb mondtad, hogy mi ketten...
- Igen - v�gott k�zbe Lance - Viszont benned t�bb az a valami, mint bennem. Ez�rt akarok megint felder�t� �tra menni, hogy kider�tsem, hogy mi lehet az. De most rem�lem, hogy nem egyed�l kell mennem!
Te j� �g! Ugye ezzel nem arra c�lzott, hogy �n is vele menjek? K�ptelen lenn�k m�g egyszer egy d�monra r�n�zni. El�g volt a tegnapib�l. S�t, m�g az is sok volt!
- El kell j�nn�d velem! - mondta, majd egyre lejebb csusztatta a kez�t.
- H�! Te hol fogdosol?! - r�m�ltem meg, majd ezzel egy�tt megfogtam a haj�t �s alaposan megt�ptem.
- A�! Ez f�jt! - riadt fel Lance, majd hirtelen elengedett.
�n is �gy gondoltam! El�g volt a mai napi d�delget�sb�l! Emellett m�g mindig nem j�rok vele, sz�val ne taperolgassa a fenekemet!

- Bocs! Nem tudom, hogy mi �thetett bel�m... - mondta, majd a fej�hez kapott �s elkezdte sz�gyen�ben vakargatni.
- ���... mindegy. De m�skor ne csin�lj ilyet! �gy is nagyon ideges�t� vagy! - v�gtam a fej�hez v�dekez�sk�ppen. Nos, nem sokat �rtem vele, hiszen kinevetett az � saj�tos g�nyos vigyorg�s�val. Viszont j�lesett, hogy egy kicsit kiab�lhattam vele. Sosem szerettem, ha egy pasi t�lzottan nyomul r�m.
- T�rj�nk vissza az eredeti t�m�hoz! - terelte el a sz�t, majd a szemembe n�zett - Elj�ssz velem k�mkedni?
- Mi?! Nem! - riadtam fel �s v�dekez�sk�ppen h�tral�ptem egyet. �szint�n, nem lepett meg, ez a k�rd�s, hiszen eddig is �reztem, hogy fel fogja tenni ezt a v�laszt�si lehet�s�get. Igazs�g szerint, semmi kedvem nincs ism�t kock�ra tenni az �letemet. Noha egyszer �gyis szembe kell n�znem a hal�llal, de m�g nem most! Egyel�re �lni akarok.
- Aliyah, musz�j! - gy�zk�d�tt, de �n tov�bbra is tiltakoztam.
- �s ha megfenyegettek, hogy ha nem viszel el nekik, akkor meg�lnek? Ha csak az�rt akarsz ism�t kutakodni ezek ut�n, hogy elvigy�l nekik?
- L�tom, nem ismersz j�l! - hajtotta le a fej�t, mik�zben egyet fel�m l�pett.

- Mit csin�lsz? Nem volt el�g az eddigi �lelget�sb�l? - ijedtem meg �s Lance ek�zben gyeng�den elkezdte cir�gatni az arcomat.
- Nem, nem volt. Bel�led soha nem lesz elegem! Kellesz nekem! - suttogta, majd megint tett egy l�p�st fel�m. Sarokba szor�tott. Nem tudtam innen kim�szni. Ink�bb v�rtam �s �lltam, hogy mi lesz a k�vetkez� l�p�se. De semmi. � csak simogatott �s k�zben v�gig engem b�mult.
- Mi�rt viselkedsz velem �gy? - s�t�ttem le a szemem v�laszra v�rva.
- Mert tetszel. �s sz�ks�gem van r�d.
Ok�, ezt m�r mondta j� n�h�nyszor! Egy kicsit kezd unalmass� v�lni. Azt pedig, hogy tetszem neki r�g�ta tudom. Utalt r� n�h�ny jel, hogy val�ban �gy �rez ir�ntam. A sok cic�z�s, meg az ezekhez hasonl� bec�zget�sei kiss� kimutatt�k a kamasz kor� sr�cokhoz ill� udvarl�s�t.
- Figy�, cica! �lj�nk le �s mindent elmondok, ha gondolod!
- Nem vagyok cica! �s mit mondan�l? Hm?
- B�rmit, amit csak k�rdezel - v�laszolta higgadtan, de mire �n reag�lhattam volna, megfogta a kezem, majd le�lt a kanap�ra, ut�na pedig az �l�be �ltetett.

- Sz�val, mire vagy k�v�ncsi? - tette fel a k�rd�st komolyan.
- ���... Nem is tudom... Tal�n arra, hogy... mit �rzel ir�ntam?
- Ezt szerintem te is nagyon j�l tudod - mondta titokzatosan, majd a szemembe n�zett. Igen. Val�ban tudom. De szerettem volna hallani az � sz�j�b�l azt a sz�t.
- �s ha nem tudom?
- Akkor szeretlek! �gy jobb?
- ���... igen! - lep�dtem meg Lance kijelent�s�n. Nem hittem volna, hogy ki fogja mondani. De v�g�l megtette.
- Viszont, most �n k�rdezek! - v�gott vissza, majd kih�zta mag�t magabiztosan - Na, �s te is �gy �rzel ir�ntam, mint �n?
- I-igen. Azt hiszem - motyogtam, mik�zben a pirul�s sz�l�n �lltam. Lance v�gig engem figyelt, hogy mire hogy reag�lok. Kezdett egy kicsit ideg�rl�v� v�lni a helyzet.
- Azt hiszed? Hm... Akkor nem vagy biztos az �rzelmeidben?
- Nem tudom - r�ztam meg a fejem. Egyre jobban kezdtem �gy �rezni magam, mintha egy kihallgat�son venn�k r�szt. Lance hal�l nyugodtan v�laszolgat a k�rd�seimre, �n pedig egyetlen �rtelmes sz�t nem tudok kiny�gni. 
- L�tom, nem szereted, ha faggatnak! - vigyorodott el a k�k szem�.
- Nem igaz�n...
- Hm... K�r. Pedig m�g k�rdeztem volna t�led n�h�ny dolgot.
- P�ld�ul?
- H���t... Milyen sz�n� feh�rnem�t hordasz? - nevette el mag�t, majd egyre hangosabban kezdett el r�h�gni. �n meg sem tudtam sz�lalni, �gy ledermedtem ett�l a k�rd�st�l. - Nyugi! Csak vicceltem. Majd megtudom, ha elj�n az ideje! - majd ezzel ism�telten elkezdett kuncogni.

Azt�n k�zelebb h�zott mag�hoz �s megcs�kolt. Az ajkai j�ghidegek voltak, ak�rcsak a b�re. Ennek ellen�re t�k�letes volt. T�ls�gosan is. El�sz�r csak a sz�mra lehelt cs�kot, majd amikor mindketten �gy �rezt�k, megnyalta a sz�mat �s ezzel �tdugta a nyelv�t. �n ekkor libab�r�s lettem, majd elkezdtem reszketni. Lance is meg�rezte, de � direkt tov�bb csin�lta. Nem akart meg�llni. Emellett, ha meg is tette volna, biztos vagyok benne, hogy lecsesztem volna, ami�rt ilyen k�nnyed�n lesm�rolt. Gondolom, ez�rt sem �llt meg. Hirtelen beleborzongtam abba a gondoltaba, hogy most mi ketten nem egrec�roztatjuk egym�st, hanem szenved�lyesen cs�kol�dzunk, mintha m�r t�bb �ve j�rn�nk. Furcsa volt, hogy ennyire j�l kij�v�nk egym�ssal. F�leg, hogy mindketten ugyanazt �rezz�k egym�s ir�nt. 

Egy kis id� m�lva Lance sz�ja egyre jobban kedzett t�vozni az eny�mt�l. Majd v�g�l ism�t rendesen �lt�nk.
- Sz�val, ilyen �rz�s veled sm�rolni! - mosolyodott el, mik�zben kinyitotta a szem�t.
- Mi�rt? Tal�n rossz volt?
- Egy�ltal�n nem. S�t, ezt valamikor �jb�l megism�telhetn�nk!
- I-igen. Tal�n - rebegtem. Persze, hogy ism�t meg akarom vele csin�lni! De ez �gy t�l sok volt, emellett biztos el kezdett volna szek�lni, hogy ugye � megmondta, hogy bej�n nekem! Ez�rt d�nt�ttem �gy, hogy az a "tal�n" m�gis csak jobban illik oda, mint egy "igen".
- Mi az? T�ls�gosan hallgatsz!
- Ja... ���... semmi... Csak f�radt vagyok - magyar�zkodtam, mivel nem akartam azt mondani neki, hogy m�g mindig el vagyok b�v�lve az el�bbi�rt.
- Nos, akkor aludjunk! - jelentette ki. Aludjunk? Mi egy�tt? Nem. Az ki van z�rva! �gy is egy nap alatt szerelmet vallottunk egym�snak, �s cs�kolodztunk is. Legyen neki ennyi el�g! De nekem m�gsem el�g... �gy �rzem, hogy egy pillanatra sem lenn�k k�pes n�lk�le �lni! Mi van velem? Ennyire beleszerettem volna?
- Lance... - sz�l�tottam meg.
- Mondd csak cica!
- Ne h�vj �gy! K�rdezhetek valamit?
- Persze. B�rmit cic�m! - g�nyol�dott rajtam, mik�zben j�l tudta, hogy mennyire ut�lom azt, amikor �gy h�v.
- Alszunk egy�tt?
- Aha - egyezett bele, de l�ttam rajta, hogy meglep�d�tt. Igazs�g szerint �n is megh�kkentem �nmagamon. Nem szok�som ilyeneket k�rdezni az els� nap ut�n. De bizony�ra �jdons�lt bar�tom hat�sa miatt k�rdeztem ezt.

Miut�n lefek�dt�nk az �gyra egyb�l hozz�b�jtam. Belet�rtam feh�r haj�ba �s k�zben finoman elkedztem simogatni. J� �rz�s volt f�lig rajta fek�dni.
- Olyan sz�pek a szemeid! Meg �gy minden rajtad - mondtam neki, majd megcir�gattam az arc�t.
- Csaknem t�nyleg tetszem neked? - k�rdezte, de k�zben �reztem benne ezt a "na �n megmondtam" �r�m�t.
- De igen - s�hajtottam fel, ezzel elismerve a Lance elleni veres�gemet.
- Tudtam - vigyorodott el.
- Ha te mindent ilyen j�l tudsz, akkor mondd meg nekem te okostoj�s, hogy mi�rt nem mert�l eddig szerelmet vallani nekem?
- Mert tudtam, hogy felpofozt�l volna �rte.
�s val�ban... Telibe. T�nyleg kapott volna t�lem n�h�ny taslit. De honnan ismer engem ennyire? Vagy tal�n, ennyire kisz�m�that� lenn�k? Na mindegy. A l�nyeg, hogy most egy�tt vagyunk.

- Lance... Szeretlek! - s�gtam a f�l�be �s megpusziltam az arc�t.
- �n is t�ged cica!
- M�g mindig Aliyah! - h�borodtam fel - Mi�rt j� az neked, hogy ilyeneket mondasz nekem �lland�an?
- Mert csak - vonta meg a v�ll�t. Na sz�p kis v�lasz mondhatom! Az�rt egy kicsit b�vebben is kifejezhette volna!
- Tudod mit? Akkor �n is kital�lok neked valami olyan nevet, amit te nem szeretsz!
- M�gis mit?
- Lancey baba!
- Jaj, ne! - morogta �s ezzel v�gre el�rtem azt az eredm�ny, hogy nem fog t�bb� ilyen h�ly�n bec�zgetni. Mivel most m�r �n is tudn�m szek�lni ezzel az �ltalam kital�lt lekicsiny�t� n�vvel.
- Na, j�! Aludjunk! Majd holnap besz�l�nk.
- Ok�. J� �jt!
- Sz�p �lmokat, Lancey...
- Ne merd kimondani! - v�gott m�rgesen a mondatomba.
- Aludj j�l!

Miut�n v�gett vetett�nk a civakod�sunknak Lance egyb�l el is aludt. �n m�g egy darabig fent voltam �s k�zben simogattam az �n szerelmemet. Azt�n amikor meguntam a d�delget�s�t becsuktam a szemem �s sz�p �lmokat k�v�ntam magamnak... Lance-el...

Folytat�sa k�vetkezik!

*Sime: ejtsd: sz�jm
*Lancey: ejtsd: lenszi